TRANSLATE

“Én, Wei Wuxian azt kívánom, hogy bűntudat nélkül, mindig az elesetteket védelmezhessem.“

Bűntudat nélkül?

Rendszeresen jönnek szembe velem ázsiai sorozatokban olyan mondatok, amik elemi erővel megütnek. Sosem gondoltam végig korábban, hogy az elesettek védelmezése önmagában nem elég. Miért azt kéri Wei Ying, hogy bűntudat nélkül? Miért lenne bűntudata az elesettek védelmezése közben? Választ ad a sorozat cselekménye.

Jószándékú tettek közepette is könnyű belecsúszni abba, hogy másokkal igazságtalan az ember. Egy adott személy felé irányuló jószándék mindig érint kisebb vagy nagyobb mértékben más személyeket.

Hogyan lenne képes bárki minden következményt előre látni? Mérlegelni minden hatást, mely bekövetkezhet? Hogyan görgetődik tovább tetteink következménye, melyekre minden ember a maga módján reagál?

Hogyan nyúlunk bele tetteinkkel más emberek életébe?

Hogyan összegződnek a szándékok és tettek a globális folyamatokban, tudatban, erkölcsben?

Más.

Egy állításon kellett a következőt mondanom: “Tiszteld a másik embert, felsőbbrendűség érzése nélkül.” És tényleg. Olyan könnyű kimondani azt, hogy tisztellek, vagy megadom a tiszteletet, miközben hozzá gondolunk negatív, lekicsinylő árnyalatokat.

Valahogy mindent lehet jól és lehet rosszul csinálni, és a kettő közötti értékek végtelen szintjén. Hogyan találhatjuk meg az iránytűt? Azt mondja Lan Wangji “Tisztán kell tartanunk a lelkiismeretünket.” És ez elég? Az ember értékeit megmutatják a szándékai?

A szándék, vagy a tettek következményei? Mi az értékmérő?