kamásli

"Nem porszemek vagyunk, hanem mind csillagok" (WYB)"


Hozzászólás

Igazságérzet

Az embernek van egy képe a világ igazságos működéséről. A hétköznapi kis igazságokra és igazságtalanságokra gondolok. És az emberek többsége azt hiszi, hogy az általa vágyott rend az általános érvényű igazság – értsd, “így kellene működni a világnak”. Számtalan alkalommal érzek neheztelést, haragot, elégedetlenséget, amiatt, hogy a közvetlen világom nem az én igazságérzetem szerint működik.

Ez akkor is így van, ha tudatos vagyok abban, hogy mindenkinek saját igazságrendje van; tudatos vagyok abban is, hogy sokan a saját vélt érdekeiket a saját helyesnek tartott idealizált rendjük elé helyezik, valamint nyilvánvaló számomra, hogy mindenki kettős, hármas stb. mércét használ.

Talán ismered a tanmesét a két kivégzés előtt álló elítéltről. Az egyiket az utolsó pillanatban felmentik, mire a másik őrjöngve követeli az igazságot, miszerint hogy őt is mentsék fel, vagy a másikat is végezzék ki. Érthető a kérdés, miért lenne jobb, ha a másik ember is meghalna, ha mi így is, úgy is meghalunk?

Honnan a gondolat, hogy az egyenlősdi egyenlő az igazságossággal? Persze az egyenlősdit csak a nálunk jobb helyzetben lévőkkel kapcsolatosan várjuk el, a rosszabb helyzetben lévőkkel vagy nem foglalkozunk, vagy megmagyarázzuk, nekik miért ott a helyük, ahol, vagy csak azt gondoljuk, az nem a mi dolgunk, nem tehetünk semmit.

Mióta elkezdtem leírni a gondolataimat, a témák egyenes úton vezetnek engem egyfajta buddhista vagy sztoikus szemlélethez.


Hozzászólás

Kérdezd meg magadtól, mi tesz boldoggá, és tedd azt. – Hogyan is mondhatnám meg bárkinek, hogy mi a jó neki?

Idézet egy FB posztból:

Kérdező: Milyen életet tekintenél szenvedélyesnek?

Wang Yibo: Szerintem nem mindenki akarja, hogy az élete szenvedélyes legyen, vannak, akik azt akarják, hogy az életük hétköznapi legyen, és jó, ha olyan életet választanak, amely kényelmes számukra. Amíg ezt saját maga választja, addig az a szenvedélyes élet.

Őszintén szólva Yibo annyira következetes volt ezzel az üzenettel. Az én világom szabályaiban (dalszöveg) yibo azt írta, hogy „járj a saját ösvényeden, választhatsz egy zajos partit vagy maradhatsz a takaróidban, lehetsz körsárkány vagy lusta féreg” „élj olyan életet, amit élvezel” És Yibo, tökéletes példája annak, hogy valaki belső motivációval táplálkozik, ahol keményen dolgozik, egyszerűen csak élvezi, amit csinál, figyelmen kívül hagyva a gyakorlati jutalmakat vagy a külső megerősítést. Ezért az életében az idézet: „éld az igazságod, ne élj úgy, hogy mások kedvében járj.” Tudom, hogy Yibo egymillió év múlva soha nem tartja magát filozófusnak. Dokumentumfilmjében azt mondta, hogy “nem vagyok abban a helyzetben, hogy bárkinek átadjak bármit is, csak próbálom a legjobban csinálni azokat a dolgokat, amiket szeretek”, de pontosan ez az üzenete: “kérdezd meg magadtól, mi tesz boldoggá, és tedd azt.”

Nagyon érdekes számomra az a mód, ahogyan Yibo bölcs. Úgy gondolkodik, mint néhány idős ember, aki élete során eljut a bölcsességig. Így született. Bölcs öregembernek.

Gondolom öreg lélek, aki kapott még egy inkarnációs lehetőséget, amikor azt csinálhat, amit akar. Bár a boldogságért és a sikerért meg kellett dolgoznia. Ahogy énekli: “Ebben az életben megtapasztalunk minden jóindulatot, és minden rosszszándékot.”

Nekünk többieknek mennyi időbe telik eljutni oda, ha egyáltalán eljutunk, hogy minden embernek más a jó, mindenki tegye azt, ami neki jó, és megértsük, hogy hogyan is jöhetnénk ahhoz, hogy bárkinek is tanácsot adjunk, vagy főleg, hogy megmondjuk neki mi lesz a jó, mit kellene tennie.

Élj szenvedélyesen, csináld azt, ami boldoggá tesz.

Az én életemben folyamatosan jelen volt és van a halogatás.

Fiatal koromban egy társadalmilag elfogadott szokásrend szerint zajlott az életem. Fontos volt számomra vagy inkább el sem tudtam képzelni, hogy lehetne másképp, mint hogy legyen párkapcsolatom, legyen férjem, legyen gyermekem. És ez az út aztán beletett a taposómalomba, mivel nem voltam olyan gazdag, hogy megengedhettem volna magamnak, hogy mást csináljak, mint a munka, család, kapcsolat néhány baráttal háromszögben mozgás.

Hol van ebben a halogatás? Amikor befejeztem a középiskolát valamilyen mezőgazdasági egyetemre szerettem volna menni, ez a véremben van. Az apu azonban nem írta alá a jelentkezési lapomat, mondván, hogy nem lánynak való. Én pedig beletörődtem (!). Eszembe sem jutott, hogy nem kellene ezt elfogadnom, hogy enélkül is megpróbálhatnám, még ha el is utasítottak volna. Azt mondta, válasszam inkább a kertészetet, de azt nem akartam. Az akartam lenni, ami az ő munkája is volt, agronómus. Hiszen kisgyerek koromban is jártam vele és a nagyapámmal a TSZ-be. És aztán tanár lettem. Ami azért nem volt rossz, otthon voltam, amikor a gyerekeimnek is szünet volt. Szerettem is tanítani, de mindig bennem volt, hogy igazából én nem is ezt akarom csinálni. Ma már tudom, hogy a horoszkópom is támogatta ezt, de egész felnőtt koromat végig kísérte, hogy földet szeretnék művelni. Miután bekerültem a taposómalomba, amit én úgy hívok, hogy az életcsapda, sokáig nem volt rá lehetőségem. Most már van, de a munkám még mindig más, ráadásul nagyon sok időm elveszi. Így még mindig csak halogatom, csak most már a lelkiismeret-furdalás is megjött azáltal, hogy nincs elég időm a kertemre.

Nagy Melinda a kínai asztrológia tanfolyamon is azt mondta, keresd meg, amit szívesen csinálsz, és támogatást fogsz kapni.

Csodálom Wang Yibot. A tetteit, a szavait. Lehetett volna az én fiatalkoromban is valaki, akitől tanulhatok, aki példát mutat, ha már én magamtól nem voltam ilyen bölcs. Persze az is lehet, hogy volt példa, csak én nem vettem észre. Ez is egy nagy kérdés. Mi az, ami hatással van rád, mi az, amit észreveszel, megértesz az életed adott szakaszában és mi az, amit csak később. És persze tengernyi dolog van, amit soha.


Hozzászólás

Kínai asztrológia és én

Szembe jött velem. Újra és újra, míg végül belevágtam. Nagy Melindánál tanultam egy alapképzést még évekkel ezelőtt. Az elmúlt hónapokban ismét egyre többször előveszem. Olvasok és nézek elemzéseket és előrejelzéseket más asztrológusoktól, keresek idegen nyelvű tartalmakat.

De menjünk vissza az elejére. Elkezdtem a tanulmányokat minden előképzettség, asztrológiai ismeretek és hit (tudás) nélkül. Nagyon gyorsan jöttek a felismerések. Eleinte természetesen nem mertem belegondolni, csak azt láttam, hogy működik. Minden ismerősöm – közeli, távoli, akinek megnéztem a horoszkópját, – olyan, amilyen a képlete.

  • A kínai asztrológia nem a jóslásról szól, inkább iránymutatás,
  • segít eligazodni az emberi viselkedések között, segít megérteni más emberek viselkedését, és segít előre látni azt, hogy mit várhatsz egy másik embertől. Segít felkészülni helyzetekre. Magyarázatot adhat olyan cselekvésekre, esetekre, ami érthetetlen, vagy elfogadhatatlan.
  • megmutatja, hogy jelenleg mely folyamatok támogatottak, melyek nem. Bármit választhatsz, azt is, ami jelenleg támogatott, és azt is ami nem, a következményeivel együtt.
  • A kínai asztrológiai képletből nem látszik, hogy az adott személy milyen spirituális, erkölcsi szinten van. Magas, vagy alacsony szinten éli az életét, viszont ettől függően más viselkedésmód jellemzi.
  • Az emberek adott inkarnációban választott helyzeteket élnek át. Nincs jó és nincs rossz horoszkóp. Mindenki azt éli meg, amit a leszületésekor kap. Jól vagy kevésbé jól. Magas szinten vagy alacsony szinten.
  • Ha fel akarod tenni azt a kérdést, hogy valaki miért viselkedik adott módon, csak meg kell néznek a képletét, és benne lesz a válasz.

Miután bele mertem gondolni megfogalmazódott bennem a kérdés: tényleg egy determinált világban élünk? Tényleg a sorsunkat is előrejelzi a születésünk időpontja?

Az régóta nyilvánvaló, hogy a “mindenki tiszta lappal indul”, az egy bullshit. Nem tudom, hogyan keletkezett, talán valakinek az idealizált képe volt a világról vagy motivációs szöveg vagy szimplán egy tévhit vagy tudatos manipulatív jelmondat valamely filozófiai vagy politikai irányvonal mentén. Születésed körülményei, a családod eddigi és jövőbeli sorsa meghatározóak. Ehhez jöttek számomra az asztrológiai ismeretek, amelyek egy másoldalú determinációt jeleznek. A kivétel pedig erősíti a szabályt. Pontosan abban az értelemben, mint a matematikában. Valamilyen egyéb befolyásoló körülmény árnyalja, vagy fordítja meg akár a dolgot.

Ezután a nagy kérdés, “mit jelent az, hogy szabad választásod van”? Az nyilvánvaló, hogy van. Bár az számomra, a Közép-Európai középosztálybeli tapasztalataimmal is nyilvánvaló, hogy ez a sáv nagy különbségeket mutat az egyes társadalmak, az egyes társadalmi rétegek, és azon belül az egyes személyek esetén. A kérdés, hogy milyen opciók közül választhatsz, hogy felismered-e a választás lehetőségét, és annak korlátait.

Determinált világunk különböző mélységeit tudom elképzelni:

  • ez a világ egy másik világ pokla;
  • ez a világ egy kísérlet;
  • ez a világ egy mátrix
  • ez a világ egy tervezett fejlesztési projekt.

Azt gondolom, hogy előre determinált világunk van, egy szűk sávval, amiben döntéseket hozhatunk. Mégis, ez a szűk sáv amelyben dönthetünk elhozhatja a földi mennyországot vagy poklot magunknak, vagy azzá tehetjük mások életét.

A fő tanítás számomra az, hogy “ne ítélkezz”, és talán még inkább az, hogy “ne vedd magadra”! Mindenkinek a saját sorsa, mindenki a saját terheit cipeli, mindenki a saját döntéseit hozza. Lassan eljutok a sztoikusok igazságához.

Folyamatosan dolgozik bennem a jelenlevő és a döntéseink által létrejövő bűn, és annak eredetének kérdése, a bűn és az ember viszonya.


Hozzászólás

Ez itt egy blog :-)

kamásli

Sziasztok!

A cím: kamásli. Hát igen, túrafelszerelés.  Akkor rögtön itt is a túrázás. Ez a téma?

A címválasztás sosem egyszerű. Mondjon valamit a tulajról. Mondjon valamit a várható témákról. Vagy épp ne? És persze feleljen meg a névadás szabályainak, és ami a lényeg !!! ne legyen még foglalt. Na erre ráment a blogindításom első órája.

Ez a kamásli kb. a 43. gondolatom volt, amit elfogadott a rendszer. Talán jobb is. Az előzőek lehet túl általánosak voltak. Amit először elfogadott a WP (WordPress), de aztán meggondolta magát az a DeatProof volt. Ki tudhatja miért? DeatProof, a több tucatra mérhető kedvenc filmjeim egyike. Tarantinó – a nagy varázsló.  Humorérzék nélkül, a paródiára, iróniára való fogékonyság nélkül egy lépést se. Nyugodtan hagyd ki! Nem fog tetszeni.

Aztán voltak a munkámmal kapcsolatos címötletek. De ezt most inkább nem.

Aztán a Galya-völgyet elfogadta, de azt elszúrtam egy rossz e-mail címmel. Na igen.

Maradt a kamásli. Egyébként ez fontos kérdés. Vele, vagy nélküle? Nélküle koszos leszel, vele esetleg befülled a vádlid. Minden helyzet kérdése. Mérlegelni kell. Körülmények, lehetőségek, mi van mellette, mi van ellene, és mindezek között mi magunk. Mi az ami fontos? Az élet nagy kérdései. A döntéseinkbe még szerepet kapnak a megérzéseink – már, ha hagyjuk. Váratlan meglátások, valami késztetés egy irányba. Lehet, hogy csak egész finoman jelez egy belső hang, amit figyelmen kívül is hagyhat a racionalitás. Vagy megtanulhatsz bízni benne.

Egy szó, mint száz, blogot indítottam. Nem igazán belső indíttatásból, hanem munka céllal, de úgy döntöttem, személyesre veszem.