Kilenc-tíz éves koromban a városon belül más utcába költöztünk. Ekkor az iskolábajárási útvonalam is megváltozott.

Felnőttként jártam ismét a régi utcákon. És ekkor teljesen megdöbbentem azon, hogy a dán dog milyen kicsi állat. Csak álltam, néztem ugyan a mögött a kerítés mögött a kutyát, és végiggondoltam, hogy emlékeim szerint a dán dog velem egyforma magasságú. Nos, a kutya nyilván többé kevésbé ugyanolyan magasságú, mint évtizedekkel ezelőtt volt, én nőttem meg, és így a rálátásom, a viszonyrendszerem is változott.

Az igazság, ami vizualizálódott számomra ezen a kis hétköznapi példán.

• Életünk során a bennünk, velünk történt változások, események módosítják látószögünket, más viszonyrendszerben értékeljük a külvilágból felénk jövő ingereket. Természetes folyamat, hogy ugyanarra a dologra másképp reagálunk különböző élethelyzetekben.

Azt mondta egyszer valaki: “Miért kellene ma egyetértenem azzal, amit két héttel ezelőtt állítottam?”

A világunk tele van ellentmondásokkal. Ezer és ezer példa van arra, hogy nincs abszolút igazság. Miként követhetünk így alapértékeket? Mit nevezhetünk alapvető értéknek, követendő szabályrendszernek? Tartsd magad a szavaidhoz, tartsd magad az ígéreteidhez. Hogyan tegyük ezt, ha időközben változnak a dolgok, változunk mi magunk is.

Számomra az évek során nagyon felértékelődött a “józan paraszti ész” fogalma. Nyilvánvalóan vannak követendő értékek. Nyilvánvalóan van jó, van rossz és van bűn.

A keleti sorozatokkal való találkozásaim során jött szembe velem az, hogy az emberek és tetteik megítélésében milyen mértékben lehet fontos a szándék, az indítékok, az előzmények feltárása. Ott néha a végletekig elmennek. Egy ember múltjából hozott sérelmei következményeként bekövetkezett személyiségváltozás magyarázat lehet a jelenben tett cselekedeteire, a bűnök elkövetésére, és mentesítheti a büntetés alól.

Ki szabhat büntetést? Hogyan kell működnie az igazságszolgáltatásnak? Mi az, hogy igazság? Mi az, hogy szolgál? Mi az, hogy igazságszolgáltatás? Ezek nyilván régi filozófiai kérdések, és sokféle választ adott rá az ember.

Igaz ugyan, hogy minden viszonyítás kérdése, igaz, hogy az ember fejlődését meghatározzák a környezetből jövő ingerek, de még inkább igaz az, hogy az ember erkölcsi szintjét az határozza meg, hogy milyen választ ad rájuk.

Összecseng azzal a szemlélettel, ahogy Nagy Melinda a kínai asztrológiát tanítja. “Az egyik dolog, ami nem határozható meg egy személy asztrológiai képletéből, hogy a lélek milyen szinten van. Hol áll fejlődése vonalán az adott inkarnációban. Magas vagy alacsony szinten éli az életét.”

Ismeretlen: ” – Minden emberben két farkas harcol. Az egyik a jó, a másik a rossz. – És melyik fog győzni? – Amelyiket eteted.”