kamásli

"Nem porszemek vagyunk, hanem mind csillagok" (WYB)"

kínai asztrológia kategória bejegyzései


by 2 hozzászólás

Aparigraha

A nem ragaszkodás törvénye, az elengedés. Talán ebben az életben az elengedés az egyik leckém. Minden erre mutat.

Amíg nem láttam a lányom horoszkópjában, hogy külföldön fog élni, addig magamat hibáztattam. Mikor ezt az állást tanultam kínai asztrológiából, és kiolvastam a képletéből olyan érzés volt, mintha egy kő esett volna le rólam. Nem az én hibám, hanem előre elrendeltetett? Egyre szűkebbnek látom a szabad akarat, a szabad választás terét. Az életemben minden oda vezet, hogy ne ragaszkodjak a dolgokhoz, ne ragaszkodjak semmihez? Az nem érzelem mentesség? Szeretni mindent és nem szeretni semmi konkrétat és senkit különleges módon? Hogy szerethetsz úgy, hogy semmilyen kapcsolódásod ne legyen az adott dologhoz, személyhez? Az nem kívülállóság? A cél, hogy kívülálló legyél? Ahogy Nagy Melinda mondja mindenki egyedül járja az útját az inkarnációkban? Ennek ellentmond amit a lélekcsaládokról, a lelkek életeken keresztüli kapcsolódásáról tapasztaltam családállításokon. Azt hiszem csak a kérdések szaporodnak. Szeretném hinni, hogy a mennyiségi növekedés itt is minőségi változásba csap át, és megértek dolgokat egyszer.

Vajon mennyi beleszólásom van abba, hogy közelebb kerüljek a nem ragaszkodás törvényének megértéséhez és megéléséhez. Olyan, mintha semmi nem lenne. A dolgok csak jönnek elém az életemben. Nem olyan, mintha választásom lett volna a spirituális utam terén. Vissza kell mennem pár napra Krisna Völgybe. Teljesen mindegy, hányszor mantrázok, pont annyiszor, ahányszor meg van írva. Fiatal koromban pont ezt nem kedveltem a vallásos emberekben. Minden felelősséget másra, istenre, sorsra vagy sorscsapásra hárítanak, így ki lehet bújni a felelősségvállalás alól. Oké, nem ezt akarom, de a választásaim nem előre elrendeltetettek? Azt is mondhatom, hogy a lelkem a fejlődés azon szakaszában van, amikor ezeket a döntéseket tudja meghozni. Az életem középső 30 évében a családom determinálta a tetteimet. Egyáltalán nem volt időm, terem magamra. Csak a létfenntartás, az utódnevelés töltötte ki a napjaimat. Ez a jelen inkarnáció fizikai aspektusa, a test szükségletei, az ösztönök, melyekkel a földi lét egy kényszerpályára helyez. Az életcsapda.

A segítség mindig velem volt, így utólag látom. Krisna völgybe születni lehet, vagy a párkapcsolat előtt odaérni. Ha párod van, akkor együtt legalább lélekben.


by Hozzászólás

Észosztás

“nem vagyok abban a helyzetben, hogy bárkinek átadjak bármit is, csak próbálom a legjobban csinálni azokat a dolgokat, amiket szeretek” WYB

Az előző bejegyzésben írtam, hogy csodálom Yibo bölcsességét. A fenti mondatot is. Nekem évtizedek kellettek ahhoz, hogy erre rájöjjek. Az “észosztás”, a majd én megmondom neked mi lesz a jó, népszerű “sport”. Igen, régebben én is ezt tettem, bár nem ez a legjellemzőbb személyiségjegyem, és nem gondoltam arra, hogy ezzel van probléma. Három dolog világította meg számomra a helyzetet.

  • Az egyik barátnőm, aki pénz struktúrás a kínai asztrológiai képlete szerint, tudjátok, ők azok, aki, azt hiszik a nap sem kelne fel, ha nem mondanák neki (segített ez a tudás a ő megértésében) tipikusan az az ember, aki mindenkinek megmondja, mit kell tennie, aki azt hiszi, mindent majd ő kézbevesz és megold. Régi, régi barátnőm, szeretem őt, de egy idő után nagyon nehéz volt kommunikálnom vele. Nem hallgat végig, nem kíváncsi igazán a mondanivalómra, csak a saját fejében lévő dolgokat akarja kinyilatkoztatni. Nyilvánvaló számára, hogy ő tudja a tutit. Bármilyen felmerült témában azonnal a saját tapasztalataival rukkol elő, még mielőtt végig hallgatna. Lehetősége sincs a másik félnek elmondani, amit szeretne. És amikor erre rájössz, az a kommunikáció végét jelenti. Hiszen minek is mondanál bármit, mikor nyilvánvaló, hogy nem kíváncsi rá. Miután tudatos lettem ezt illetően, próbáltam vele beszélni, de nem is értette, hogy mit akarok mondani. Hiszen az a normális viselkedés, hogy megmondja, hiszen ő tudja, és ezzel véleménye szerint segít, és mindenkinek természetesen szüksége van az ő segítségére.
  • Tanultam az asszertív kommunikációról. Elég nyilvánvalónak tűnik, hogy ez az ami működik, és nem a passzív, vagy az agresszív kommunikáció.
  • Szembejött velem a következő : ha egy beszélgetésben, a másik fél beszéde közben már a válaszon gondolkodsz, akkor nem tudsz figyelni arra, amit a másik mond.

Számomra az asszertív kommunikáció tanulandó. Több eleme is.

  1. Fogalmazz meg én-üzeneteket.
  2. Vidd bele a kommunikációba az érzelmeidet, mond el mit érzel a szituval kapcsolatban.

Az asszertív kommunikáció ennél persze sokkal több, kiterjesztheted addig, hogy a szemléleted és a gondolkodásod egyik alapja legyen. Önazonosság. Gondolj arra, amit szeretnél, a gondolataidat fejezd ki szavakkal, és a tetteid álljanak összhangban a gondolataiddal. (Ez már a tökéletesség határát súrolja, ugye?)

Hát, az 1. és 2. pont egy introvertált embernek nehéz. Sőt, még nehezebb. Nem akarok megnyílni idegen embereknek. Egy introvertált nem azt érti az idegen szó alatt, mint egy nyitott személyiségű ember. Az introvertált ember a környezetében lévők sokkal nagyobb százalékát tekinti idegennek. Szóval ez nehéz, de nyilvánvalóan ez az az út, ami segít adott helyzetben. Ugyanakkor tudom, hogy ennek hiánya miatt számtalanszor hátrányba vagy háttérbe kerültem. Szóval mindig csak az a langyosnak tűnő középút?

A másik az értő figyelem. Ezt is gyakorolnom kellett. És igen, vagy jegyzetelsz, hogy el ne felejtsd a felmerült gondolataidat, kérdéseidet, vagy legyél elég okos. Az egyik bridzspartnerem szokta mondani, akinek rövid az emlékezete, annak legyen jegyzetfüzete.

Vissza az észosztáshoz. Azt mondja WWX: “Hagyd, hogy mindenki maga ítélje meg a jót és a rosszat, … ahogy én is képes vagyok erre.” Azért ezek a gondolatok rövid úton szemlélővé majd kívülállóvá teszi az embert.


by Hozzászólás

Kínai asztrológia és én

Szembe jött velem. Újra és újra, míg végül belevágtam. Nagy Melindánál tanultam egy alapképzést még évekkel ezelőtt. Az elmúlt hónapokban ismét egyre többször előveszem. Olvasok és nézek elemzéseket és előrejelzéseket más asztrológusoktól, keresek idegen nyelvű tartalmakat.

De menjünk vissza az elejére. Elkezdtem a tanulmányokat minden előképzettség, asztrológiai ismeretek és hit (tudás) nélkül. Nagyon gyorsan jöttek a felismerések. Eleinte természetesen nem mertem belegondolni, csak azt láttam, hogy működik. Minden ismerősöm – közeli, távoli, akinek megnéztem a horoszkópját, – olyan, amilyen a képlete.

  • A kínai asztrológia nem a jóslásról szól, inkább iránymutatás,
  • segít eligazodni az emberi viselkedések között, segít megérteni más emberek viselkedését, és segít előre látni azt, hogy mit várhatsz egy másik embertől. Segít felkészülni helyzetekre. Magyarázatot adhat olyan cselekvésekre, esetekre, ami érthetetlen, vagy elfogadhatatlan.
  • megmutatja, hogy jelenleg mely folyamatok támogatottak, melyek nem. Bármit választhatsz, azt is, ami jelenleg támogatott, és azt is ami nem, a következményeivel együtt.
  • A kínai asztrológiai képletből nem látszik, hogy az adott személy milyen spirituális, erkölcsi szinten van. Magas, vagy alacsony szinten éli az életét, viszont ettől függően más viselkedésmód jellemzi.
  • Az emberek adott inkarnációban választott helyzeteket élnek át. Nincs jó és nincs rossz horoszkóp. Mindenki azt éli meg, amit a leszületésekor kap. Jól vagy kevésbé jól. Magas szinten vagy alacsony szinten.
  • Ha fel akarod tenni azt a kérdést, hogy valaki miért viselkedik adott módon, csak meg kell néznek a képletét, és benne lesz a válasz.

Miután bele mertem gondolni megfogalmazódott bennem a kérdés: tényleg egy determinált világban élünk? Tényleg a sorsunkat is előrejelzi a születésünk időpontja?

Az régóta nyilvánvaló, hogy a “mindenki tiszta lappal indul”, az egy bullshit. Nem tudom, hogyan keletkezett, talán valakinek az idealizált képe volt a világról vagy motivációs szöveg vagy szimplán egy tévhit vagy tudatos manipulatív jelmondat valamely filozófiai vagy politikai irányvonal mentén. Születésed körülményei, a családod eddigi és jövőbeli sorsa meghatározóak. Ehhez jöttek számomra az asztrológiai ismeretek, amelyek egy másoldalú determinációt jeleznek. A kivétel pedig erősíti a szabályt. Pontosan abban az értelemben, mint a matematikában. Valamilyen egyéb befolyásoló körülmény árnyalja, vagy fordítja meg akár a dolgot.

Ezután a nagy kérdés, “mit jelent az, hogy szabad választásod van”? Az nyilvánvaló, hogy van. Bár az számomra, a Közép-Európai középosztálybeli tapasztalataimmal is nyilvánvaló, hogy ez a sáv nagy különbségeket mutat az egyes társadalmak, az egyes társadalmi rétegek, és azon belül az egyes személyek esetén. A kérdés, hogy milyen opciók közül választhatsz, hogy felismered-e a választás lehetőségét, és annak korlátait.

Determinált világunk különböző mélységeit tudom elképzelni:

  • ez a világ egy másik világ pokla;
  • ez a világ egy kísérlet;
  • ez a világ egy mátrix
  • ez a világ egy tervezett fejlesztési projekt.

Azt gondolom, hogy előre determinált világunk van, egy szűk sávval, amiben döntéseket hozhatunk. Mégis, ez a szűk sáv amelyben dönthetünk elhozhatja a földi mennyországot vagy poklot magunknak, vagy azzá tehetjük mások életét.

A fő tanítás számomra az, hogy “ne ítélkezz”, és talán még inkább az, hogy “ne vedd magadra”! Mindenkinek a saját sorsa, mindenki a saját terheit cipeli, mindenki a saját döntéseit hozza. Lassan eljutok a sztoikusok igazságához.

Folyamatosan dolgozik bennem a jelenlevő és a döntéseink által létrejövő bűn, és annak eredetének kérdése, a bűn és az ember viszonya.


by Hozzászólás

Csend – végül egyedül maradok a növényeimmel?

“A csend a legjobb válasz annak, aki nem értékeli a szavaidat.”  (https://mystique.cafeblog.hu/2018/02/23/a-buddhizmus-12-legfontosabb-tanitasa-az-emberi-kapcsolatokrol/)

Valahogy egyre gyakoribbak és egyre mélyebbek a hallgatásaim. A szüleimmel kezdődött, illetve ez az első tudatos emlékem. Ez a részleges hallgatásom, amikor beszélek, csak nem mondok semmit. Annyi vádat kaptam a tetteimre vonatkozóan, annyiszor kaptam meg, hogy rosszul csinálom a dolgokat; másképp kellett volna viselkednem; kérjek bocsánatot(?!); hagyjam ezt abba; minden az én hibám volt, és mindenki mást az adott szituban meg lehetett (és meg is kellett volna) érteni. Itt fontos pontosítani. Én éltem meg így a dolgokat, és lehet, hogy a környezetem szándéka egészen más volt. Ebből alakult ki a részleges hallgatásom.

Van olyan csend, amikor hagyom a másik felet beszélni, mert ő fontos nekem, de a lehető legkevesebbre csökkentem a reakcióimat. Mert nem kíváncsi rá, mert helyből elutasítja, mert nem akarja meghallani, mert mindig félreérti, …

A teljes csend az, amikor egyáltalán nem beszélsz. Persze a köszönés alapvető, és a kérdésekre egyszerű, rövid válaszokat adsz. Az előzőből ez könnyen kialakulhat. Ez már mély fájdalommal is jár.

A kínai asztrológia azt mondja, két típusú ember hajlamos a hallgatásra. Az egyik, akinek Jin víz az öneleme, a másik, akinek forrás elemes a struktúrája. Ez utóbbi vagyok én is. (És az év oszlopomban jin víz van, ami a külvilághoz való viszony)

Nemrég kérdezték tőlem: Milyen egyedül lenni, hogy lehet egyedül lenni? Jó. Könnyű. Tiszta. Egyértelmű viszonyok. Szabad gondolatok. Szabad viselkedés. Csak magadnak kell megfelelni. (Ezt nem úgy értem, hogy magadnak megfelelni könnyű, hanem, hogy egyenes dolog.) Antiszociális vagyok? Az lettem? Lehet. Szeretek néhány emberrel beszélgetni, talán szeretnék többször is, de soha nem beszélgetek olyan személlyel, akivel nem akarok, soha. Ennek már jónéhány éve. (Felnőtt gyermekeim vannak, így a gyerekneveléshez kapcsolódó kötelező kommunikáció már kiesett az életemből.) Nem tudom dátumhoz kötni, fokozatosan alakult ki. (Kivétel a szükséges részleges csendek.) Néhány részleges csend úgy áll össze, hogy nagyon szeretném az illetővel megosztani a gondolataimat, de különböző okoknál fogva korlátozom ebben magam. Azt gondolod, ez a könnyebb út? Igaz. Ez a könnyebb út, de a másikon nem vagyok képes járni.

Pár évvel ezelőtt azon kaptam magam, hogy vannak ismerőseim, akiket csak én keresek rendszeresen. Ilyenkor mindig látszólag nagyon örültek, hosszan beszélgettünk, belefért egy sörözés is. Elhatároztam, hogy nem teszem többet. Ha keresnek, nagyon örülök, és tartom tovább a kapcsolatot, ha nem, akkor elengedem. Így lecsökkent a kapcsolataim száma. Természetesen megnéztem néhány régi barátom képletét (kínai asztrológia), magyarázatot találtam a viselkedésükre. Értem, hogy egy adott személy élete arról szól, hogy csak beszél, beszél, nem vár választ, és reakciót. És értem, hogy van akinek az van megírva erre az életére, hogy folyton “osztja az észt”. És látom, hogy némelyek ezt igen alacsony szinten teszik, figyelembe sem véve a beszélgető partnert, annak szavait. És tudom, hogy lehetne másképp. És értem, hogy én az a típus vagyok, aki sokat, és szívesen hallgat, de már ez nem okoz semmi örömet számomra, és nem akarom tolerálni. Több a részemről beletett munka, mint a visszakapott öröm. Mindenhol van ár/érték arány (price value ratio). Mérlegelheted, hogy meddig éri meg számodra. Így elengedtem ezeket a kapcsolatokat. Milyen egyedül lenni? Számomra felszabadító, bár a kisagyamnál van egy gondolat arról, hogy lehet örömet okozna, ha másképp lenne.

És persze vannak hiányosságaim kommunikációs területen. Néhányat tudatosan ismerek, másokat csak a következmények után érzek.

Lehet ezért is írom ki magamból a gondolataimat.