kamásli

"Nem porszemek vagyunk, hanem mind csillagok" (WYB)"

keresem a választ kategória bejegyzései


by 2 hozzászólás

Aparigraha

A nem ragaszkodás törvénye, az elengedés. Talán ebben az életben az elengedés az egyik leckém. Minden erre mutat.

Amíg nem láttam a lányom horoszkópjában, hogy külföldön fog élni, addig magamat hibáztattam. Mikor ezt az állást tanultam kínai asztrológiából, és kiolvastam a képletéből olyan érzés volt, mintha egy kő esett volna le rólam. Nem az én hibám, hanem előre elrendeltetett? Egyre szűkebbnek látom a szabad akarat, a szabad választás terét. Az életemben minden oda vezet, hogy ne ragaszkodjak a dolgokhoz, ne ragaszkodjak semmihez? Az nem érzelem mentesség? Szeretni mindent és nem szeretni semmi konkrétat és senkit különleges módon? Hogy szerethetsz úgy, hogy semmilyen kapcsolódásod ne legyen az adott dologhoz, személyhez? Az nem kívülállóság? A cél, hogy kívülálló legyél? Ahogy Nagy Melinda mondja mindenki egyedül járja az útját az inkarnációkban? Ennek ellentmond amit a lélekcsaládokról, a lelkek életeken keresztüli kapcsolódásáról tapasztaltam családállításokon. Azt hiszem csak a kérdések szaporodnak. Szeretném hinni, hogy a mennyiségi növekedés itt is minőségi változásba csap át, és megértek dolgokat egyszer.

Vajon mennyi beleszólásom van abba, hogy közelebb kerüljek a nem ragaszkodás törvényének megértéséhez és megéléséhez. Olyan, mintha semmi nem lenne. A dolgok csak jönnek elém az életemben. Nem olyan, mintha választásom lett volna a spirituális utam terén. Vissza kell mennem pár napra Krisna Völgybe. Teljesen mindegy, hányszor mantrázok, pont annyiszor, ahányszor meg van írva. Fiatal koromban pont ezt nem kedveltem a vallásos emberekben. Minden felelősséget másra, istenre, sorsra vagy sorscsapásra hárítanak, így ki lehet bújni a felelősségvállalás alól. Oké, nem ezt akarom, de a választásaim nem előre elrendeltetettek? Azt is mondhatom, hogy a lelkem a fejlődés azon szakaszában van, amikor ezeket a döntéseket tudja meghozni. Az életem középső 30 évében a családom determinálta a tetteimet. Egyáltalán nem volt időm, terem magamra. Csak a létfenntartás, az utódnevelés töltötte ki a napjaimat. Ez a jelen inkarnáció fizikai aspektusa, a test szükségletei, az ösztönök, melyekkel a földi lét egy kényszerpályára helyez. Az életcsapda.

A segítség mindig velem volt, így utólag látom. Krisna völgybe születni lehet, vagy a párkapcsolat előtt odaérni. Ha párod van, akkor együtt legalább lélekben.


by Hozzászólás

Igazságérzet

Az embernek van egy képe a világ igazságos működéséről. A hétköznapi kis igazságokra és igazságtalanságokra gondolok. És az emberek többsége azt hiszi, hogy az általa vágyott rend az általános érvényű igazság – értsd, “így kellene működni a világnak”. Számtalan alkalommal érzek neheztelést, haragot, elégedetlenséget, amiatt, hogy a közvetlen világom nem az én igazságérzetem szerint működik.

Ez akkor is így van, ha tudatos vagyok abban, hogy mindenkinek saját igazságrendje van; tudatos vagyok abban is, hogy sokan a saját vélt érdekeiket a saját helyesnek tartott idealizált rendjük elé helyezik, valamint nyilvánvaló számomra, hogy mindenki kettős, hármas stb. mércét használ.

Talán ismered a tanmesét a két kivégzés előtt álló elítéltről. Az egyiket az utolsó pillanatban felmentik, mire a másik őrjöngve követeli az igazságot, miszerint hogy őt is mentsék fel, vagy a másikat is végezzék ki. Érthető a kérdés, miért lenne jobb, ha a másik ember is meghalna, ha mi így is, úgy is meghalunk?

Honnan a gondolat, hogy az egyenlősdi egyenlő az igazságossággal? Persze az egyenlősdit csak a nálunk jobb helyzetben lévőkkel kapcsolatosan várjuk el, a rosszabb helyzetben lévőkkel vagy nem foglalkozunk, vagy megmagyarázzuk, nekik miért ott a helyük, ahol, vagy csak azt gondoljuk, az nem a mi dolgunk, nem tehetünk semmit.

Mióta elkezdtem leírni a gondolataimat, a témák egyenes úton vezetnek engem egyfajta buddhista vagy sztoikus szemlélethez.


by Hozzászólás

Viszonylatok

Kilenc-tíz éves koromban a városon belül más utcába költöztünk. Ekkor az iskolábajárási útvonalam is megváltozott.

Felnőttként jártam ismét a régi utcákon. És ekkor teljesen megdöbbentem azon, hogy a dán dog milyen kicsi állat. Csak álltam, néztem ugyan a mögött a kerítés mögött a kutyát, és végiggondoltam, hogy emlékeim szerint a dán dog velem egyforma magasságú. Nos, a kutya nyilván többé kevésbé ugyanolyan magasságú, mint évtizedekkel ezelőtt volt, én nőttem meg, és így a rálátásom, a viszonyrendszerem is változott.

Az igazság, ami vizualizálódott számomra ezen a kis hétköznapi példán.

  • Életünk során a bennünk, velünk történt változások, események módosítják látószögünket, más viszonyrendszerben értékeljük a külvilágból felénk jövő ingereket. Természetes folyamat, hogy ugyanarra a dologra másképp reagálunk különböző élethelyzetekben.

Azt mondta egyszer valaki: “Miért kellene ma egyetértenem azzal, amit két héttel ezelőtt állítottam?”

A világunk tele van ellentmondásokkal. Ezer és ezer példa van arra, hogy nincs abszolút igazság. Miként követhetünk így alapértékeket? Mit nevezhetünk alapvető értéknek, követendő szabályrendszernek? Tartsd magad a szavaidhoz, tartsd magad az ígéreteidhez. Hogyan tegyük ezt, ha időközben változnak a dolgok, változunk mi magunk is.

Számomra az évek során nagyon felértékelődött a “józan paraszti ész” fogalma. Nyilvánvalóan vannak követendő értékek. Nyilvánvalóan van jó, van rossz és van bűn.

A keleti sorozatokkal való találkozásaim során jött szembe velem az, hogy az emberek és tetteik megítélésében milyen mértékben lehet fontos a szándék, az indítékok, az előzmények feltárása. Ott néha a végletekig elmennek. Egy ember múltjából hozott sérelmei következményeként bekövetkezett személyiségváltozás magyarázat lehet a jelenben tett cselekedeteire, a bűnök elkövetésére, és mentesítheti a büntetés alól.

Ki szabhat büntetést? Hogyan kell működnie az igazságszolgáltatásnak? Mi az, hogy igazság? Mi az, hogy szolgál? Mi az, hogy igazságszolgáltatás? Ezek nyilván régi filozófiai kérdések, és sokféle választ adott rá az ember.

Igaz ugyan, hogy minden viszonyítás kérdése, igaz, hogy az ember fejlődését meghatározzák a környezetből jövő ingerek, de még inkább igaz az, hogy az ember erkölcsi szintjét az határozza meg, hogy milyen választ ad rájuk.

Összecseng azzal a szemlélettel, ahogy Nagy Melinda a kínai asztrológiát tanítja. “Az egyik dolog, ami nem határozható meg egy személy asztrológiai képletéből, hogy a lélek milyen szinten van. Hol áll fejlődése vonalán az adott inkarnációban. Magas vagy alacsony szinten éli az életét.”

Ismeretlen: ” – Minden emberben két farkas harcol. Az egyik a jó, a másik a rossz. – És melyik fog győzni? – Amelyiket eteted.”


by Hozzászólás

Találkozásom a családállítással

Az egyik munkatársam elhívott családállításra. Semmit nem tudtam róla. Nem is hallottam róla, hogy mi ez. Gyorsan megnéztem a neten, azt találtam, hogy egy német antropológus találkozott egy afrikai törzsnél ezzel a „terápiával”, amiből kifejlesztette a saját változatát, és képzésrendszert, hogy átadja a módszert. A lényegről semmit nem tudtam. A témáról való teljes tudatlanságban mentem el az első alkalomra. Egy kolléganőmet kivéve nem ismertem senkit, engem sem ismert senki. Az elején annyi instrukciót kaptam, hogy „azt mondd majd el, amit érzel”.

Egy gyerek szerepére kértek fel. A szerepben azt kellett mondanom a kislány anyának, hogy „én csak azt szeretném, ha szeretnél”. Nagyon erős érzéseket kaptam a kislánytól. (Mintha saját magam helyében lettem volna. Az elvárások tengerében a gyerekeknek nagyon nehéz felismerni a szeretetet.) Az egész szitu megdöbbentő és hihetetlen volt számomra, de éreztem, hogy ez valami olyan – bármi is ez – ami nem hagyható figyelmen kívül. Az első állítás után, ott az első napon kértem, hogy nekem is csináljunk egy állítást.

Katartikus volt, ahogy láttam a családom tagjait, és az ő érzéseiket. Sok minden a helyére került akkor. A következő években sokféle szerepben, sok lélek gyötrelmét és örömét éreztem, és azóta sok minden változott a gondolkodásomban és az érzéseimben.

Amit a családállítástól kaptam:

  • A bizonyság, hogy van lélek. Én vagyok, itt és most ebben az inkarnációban. Test, lélek és szellem egysége vagyok.
  • A lélekvándorlás ténye, a lélekcsaládok megléte.
  • A jó és a rossz permanens, párhuzamos jelenléte.
  • A gonosz léte. A gonosz mámorhoz hasonló érzései.
  • A szeretet ereje. A szeretet bennünk van. A szeretet választható. A szeretet választása sokszor nem egyszerű.
  • Létezik olyan, hogy valakit elhagy a lélek.  
  • Létezik olyan, hogy valakit elhagy az isten.
  • Van sors, van öröklött teher, van mintarendszer.
  • Mindenki a saját terhét cipeli, mindenki a saját útján halad valamilyen irányban. Ez nem megítélhető.
  • A szavaknak, gondolatoknak súlya van.
  • Létezik olyan, hogy valaki spirituális eszközökkel árt másoknak szándékosan, vagy tudatosság nélkül.
  • Van átok, van kötés, van démon, és van még számos ártó entitás a világban. Ezek életeken keresztül kísérhetik a lelket.
  • A lelkek között van életeken átívelő kommunikáció, kapcsolatrendszer.
  • Létezik olyan, hogy valakit megszáll a lélek. Létezik olyan, hogy egy testben két lélek van.
  • Vannak jelen lelkek, akik valamilyen okból nem távoztak el ebből a térből. Átsegíthetők a számukra legmegfelelőbb helyre.
  • Van „pokol”, de minden lélek magát teszi oda. A választott „pokolnak” sok formája van.
  • A „fénylények” léteznek. Köztünk vannak. Lehet segítséget kérni a fény lényeitől.
  • Minden a fénybe emelhető, ha oda akar kerülni.
  • A segítő lények jelen vannak. Támogatást nyújtanak.
  • Ha valaki nem akarja, nem lehet rajta segíteni.
  • Mindegy melyik úton indulsz, azon az úton fognak eléd jönni a segítőid. Mindegy hogyan nevezed istent, vagy a szeretet forrását, a lényeg ugyanaz.

Egyetértek Wei Wuxiannal. „Csak egy szabály fontos: Ne barátkozz a gonosszal”. Egyetértek Lan Wangji-val is (Lan An-tól): „Tisztán kell tartanunk a lelkiismeretünket”.

Továbbra sem értem, hogy a lélek miért használja saját tapasztalása, saját fejlődése érdekében a test szenvedését. Továbbra sem értem, miért teszi, miért teheti ezt meg.


by Hozzászólás

Mi a szerencse? – I

Felismerni és elfogadni a megérzéseidet, ezen keresztül a lehetőséget.

Felismerni és elfogadni a segítséget.

(Ones uppon a time.) Nőgyógyászati problémám volt, a tünetek egyértelműek voltak. Azon a héten, amikor szembesültem ezzel, és tudatosult bennem a probléma, láttam a Discoveryn egy dokumentumfilmet arról, hogy a perui indiánok minden nőiséggel kapcsolatos kívánságot, problémát és betegséget a macskakarom növény különböző részeivel kezelnek.

Vásároltam. Két hónap után megszűntek a panaszaim.

Ugyanehhez a betegséghez kapcsolódik, hogy olvastam valahol a következőt.

„Képzeld el, hogy egy vízparton állsz, ülsz, valamilyen ismerős, biztonságos helyen, ahol jól érzed magad. A nap süt, és felülről megvilágítja a tested. Engedd be a fényt a testedbe, és fokozatosan töltsd fel vele. Ahol ez nehéz, vagy nem megy, ott betegség van.  Gyakorold rendszeresen, és ki tudod fehéríteni a betegség helyét.”

Amikor ezt olvastam és tettem, még nem is ismertem azt a szót, hogy spiritualitás, vagy öngyógyítás vagy keleti gyógymódok. A családunkban a nyugati orvoslásba fektetett hit megrengethetetlen volt, a mai napig az. Én pedig ezt kipróbáltam, működött. Láttam a sötét foltot.

Néhány évvel később újrakezdődtek a panaszok, akkor már tudtam, hogy mit kell tennem, és a tünetek megszűntek.

Akkor teljesen érthetetlennek, hihetetlennek találtam, de működött, így nem gondolkodtam rajta, nem gondoltam túl ezt a dolgot. (Szerencse) Az ideológiai rendszerem védelme érdekében nem foglalkoztam vele, nem kezdtem el kutatni, hogy van-e valami e mögött. Örültem, hogy elmúlt a betegség, és lezártam.

Szerencse.

Szerencse, hogy jókor jött elém ez az ismeret, és éltem a lehetőséggel.

(átvezetés -> spirituális iránymutatás, segítség)


by Hozzászólás

Újra itt – 2022.április

Rég jártam itt. Nem tudom megmondani, hogy miért tértem ma vissza.

Alapvetően érdekes, hogy adott időben milyen területek, milyen tevékenységek gondolatok motiválnak, és mi jut el a tettekig. Nehezen tudom irányítani ezt a dolgot.

Mi fontos? Mi fontos annyira, hogy tegyél érte? Mikor billen át a tervezés (ábrándozás) folyamata a “tettek mezejére”?.

Megfigyeltél már olyat, hogy egy gondolat megfogalmazódott benned, pl. “éhes vagyok, álljak fel, és egyek valamit”, de valamiért nem állsz fel, és halogatod. Aztán lesz egy pillanat, egy nyomon követhetetlen pillanat, nem tudod hogyan született meg az ingerület, ami megmozdította az izmaidat, csak azt veszed észre, hogy felálltál, és elindultál enni. Mivel magyarázod? Hol a tudatosság? Milyen tudattalan észrevehetetlen pillanat és abban milyen ok indította el az ingerületátvitelt és az a mozdulatsort?

Mi késztetett ma arra, hogy írjak? A mennyiségi változás egy ponton minőségi változást indít el. Ez mindenre érvényes? Hát erre most ez nem igaz. Hirtelen történt szinte öntudatlan cselekvéssor juttatott ide. ,

Amikor olvasol egy könyvet, nézel egy filmet, sorozatot, megfigyelőként a cselekményben létezel. Ha tovább gondolod, továbbszövöd a cselekményt, a gondolataidban szereplővé válsz, alkothatsz egy saját világot, egészen addig a pontig, hogy a valóságod mellett párhuzamosan a nap jelentős részében ebben a gondolatfolyamban létezel. Élheted mellette a saját fizikai létedet, dolgozol, kommunikálsz, a világ egyre távolibb lesz, a képzeletbeli átélés, a cselekmény szövése fontosabbá válik. Ha leírod, kiadhatod magadból, kiléphetsz belőle.

Mióta visszaemlékszem, a fejemben lévő történetekben is éltem. Az életem során ezek különböző mértékben uralták a gondolataimat. Néha teljesen visszaszorultak, néha felerősödtek.

A fizikai világot az érzékszerveiden keresztül, de az idegrendszered folyamataiban éled meg, így jutnak el a tudatod szintjére. Van külvilág, vagy csak gondoljuk? Ez nem mai gondolat. Még csak nem is a Mátrix című filmből született, régebbi az. A film csak az egyik interpretációja a gondolatnak.

Tudjuk, hogy a kérdés megfogalmazása, a probléma felismerése önmagában is mérföldkő.

Nos ez a mai mérföldkövem. Keresem a választ.