A cél fontos, hiszen – ha tudatos vagy, akkor – kisebb, nagyobb céloknak rendeled alá tetteidet, gondolataidat, és annak érdekében éled a napokat. Egy külső fókusz, mely saját értékrendeden belül jön létre, irányt mutat. Nélküle sodródsz a hétköznapokban, így ennek elkerülése érdekében nélkülözhetetlen. A cél alatt azonban általában valamilyen eredményt, valamilyen elérendő dolgot, tárgyat, pozíciót, hatalmat vagy vagyont értenek az emberek. A várt eredmény pedig vagy elérhető vagy nem, jellemzően rajtunk kívül is számos tényezőtől függ. Az út viszont, ami egy adott cél érdekében megtételre kerül, mindig változtat a személyen is. Az ember fejlődésében, élete fonalában az út és a megtett úton szerzett tapasztalás egy belső hozomány, és fontos az, amivé változtat. A bejárt út testesíti meg a változást benned. Ebben a meggondolásban az út az, ami történik az emberrel, és nem a cél. A spirituális gondolkodás mentén az ember nem vár határozottan egyfajta eredményt, illetve nem csak dologi eredményt vár, és végképp nem gondolja, hogy azt birtokolni fogja vagy birtokolni akarja.

Ha a cél egy morális cél, akkor a cél megfogalmazása önmagában is értékes, ha nem éred el maradéktalanul, akkor is hasznos az út, amelyet megteszel annak érdekében.

Az idézet a távolkeleti tanítások része, s mint ilyen mélyebb értelme is van a fentieknél. Az út a fontos, nem a cél. Az út a fontos, nem az eredmény. Amikor a célunkat elérjük, valamiféle eredményt is elérünk, lehet kézzel fogható, dologi, anyagi, hatalmi természetű valamilyen társadalom számára hasznosnak vélt eredmény, vagy saját fejlődésünk mutatója, a céltól függően. Ezután hajlamosak vagyunk azt birtokolni, sajátunknak tekinteni. Azt gondoljuk, hogy a megszerzett dolog, hatalom, pénz vagy egy barát, szerelem, társ, gyermek a mienk. Vagy büszkeséggel tölt el a tettünk, elismerést, dicséretet várunk érte vagy miatta. Birtokolni akarjuk, kötődést alakítunk ki vele kapcsolatban. A Jóga Szútrák pedig azt tanítják, hogy semmi sem a miénk. Minden átmeneti. Az anyagi világban átutazó lelkek vagyunk. A kialakított kötődés (végső soron már maga az is, ha vágyunk valamire) végül fájdalomhoz vezet. Ebben az értelemben azért nem elsődleges a cél (az eredmény), mert amit elérsz, nem a tied. Ez nem azt jelenti, hogy a cél nem fontos, de megfelelő célokat kell kitűzni, és az elért eredményt helyén kell kezelni.

A Bagavad Ghítában Krsna azt mondja: “Csak a cselekedethez van hatalmad, annak eredményéhez nincs”. Ha a cselekvésre fókuszálsz, az elméd a jelenben van. A cselekvés az egyetlen amit tehetsz. Ha az eredmény motivál, az szenvedély alapú működés. Mindannyiunk életében van egy sorsszerű tényező, aminek az elrendezése nem a mi kezünkben van.

Dóka Róbert azt mondja: Minden cselekedeted a lehető legjobb, amit tehettél. Az adott pillanatban nem voltál többre képes. A kérdés az, hogy miért volt ez a legjobb éned abban a pillanatban?

https://csillagzat.blog.hu/2014/02/01/latszat-bolcsesseg_az_ut_a_fontos_nem_a_cel