Állok a vonaton. Nem először. Körülnézek és látom, hogy az állók átlagéletkora lényegesen magasabb, mint akik ülnek. Mint mostanában mindig. Figyelek a testtartásomra, mindkét lábamon egyenlően osztódjon el a súlyom, vigyáznom kell a csípőmre. Fáj a talpam, ezért újra és újra megbillentem a testsúlyomat, falnak támaszkodom, vagy áthelyezem a testsúlyomat egyik lábamra, de azonnal újra és újra figyelmeztetem magam, hogy szimmetrikusan álljak. Bámulok ki az ablakon, nézem a tájat, közben rögzítem magamban változó világunk utazások alkalmával észlelt változásait. A vonatra felszállás már meghatározza a viszonyokat. Először szállnak fel a fiatal és középkorú férfiak, köztük a fiatal nők, az idősebbek talán tolakodhatnának, de látom, hogy az én generációm erre nem képes. Ha magamból indulok ki, azt kell mondanom, hogy az eltérő értékrend miatt. Számomra természetes, hogy felállok, és átadom a helyem, ha nálam idősebb nő vagy egy kismama áll a vonaton. Azért viszont nem vállalom a testi konfliktust (sosem tettem), hogy félretoljanak az ajtó elől bárkit, hogy előbb szállhassak fel.

A hagyományos típusú társadalmat felváltva az utóbbi évtizedekben kialakult egy új világ. Individualista személyek élnek egy területen.

Megszűnt a közösségi létnek az az ereje, amikor az emberek saját indíttatásból támogatják egymást, segítik a gyerekeket, a nőket, a gyengéket, az idősebbeket, a szomszédot, bárkit, aki náluk elesettebb. A napokban olvastam egy cikket arról, hogy egy segítségért kiáltozó nőnek, akit egy férfi kergetett senki sem segített. Az utcán közömbös emberek mellett futott el. Aztán befutott egy üzletbe, bezárkózott a mellékhelyiségbe, ezután hívta ki egy eladó a rendőrséget.

Miért csodálkoznánk? A változásoknak következményei vannak. Hogyan várhatna bárki segítséget, ha ő sem teszi azt? Kivételek persze vannak, de a nagy átlag lesz a jellemző.

Gondolkozom. Vajon az én gyermekeim hogyan viselkednének? És nem vagyok biztos abban, hogy az általam képviselt értékrend szerint. Ez szomorúvá tesz, mert azt gondolom, hogy a változás következményei sok rosszat hordoznak magukban. Hol csúszott el az értékrend? Tetten érhető-e a változás oka? Nem tudom. Nem hiszem, hogy a digitális technikák fejlődése, a mobiltelefonok okozta viselkedésváltozás az oka. Azt hiszem, már korábban elindult a változás. Tetten érhetetlen számomra, de azt gondolom visszafordíthatatlan.