Nem tudom honnan származik az idézet, de (vagy ezért) azt gondolom graffiti. Igen, ez lehet egy életszemlélet, párosulva azzal, hogy ezért is hozzuk ki belőle mindazt, amit lehet.

A krumpli egy elég jó hívószó. Számtalan dolog eszembe jut róla az ételeken kívül. Először a középiskola, amikor minden ősszel mindannyian kivonultunk krumplit szedni. Hát, nekem egy élmény volt. Kötődöm a természethez, a földhöz, a szülőhelyhez, a városhoz.

Maradok ebben a bejegyzésben a természetnél. Még 2009-ben a Gallup “Az elkötelezett iskola” által szervezett konferencián hangzott el Goran Susic- Vesna Radec előadása egy iskolán kívüli projektről. Horvátországban egy természetvédelmi területen rendeznek erdei, nyári iskola programokat. Az előadásra élénken emlékszem.

Az elmúlt évtizedekben Magyarországon is számos ilyen projekt jött létre. Jellemzőnek nevezhető, hogy az iskolákból a diákok, kicsik és nagyok egyaránt egy vagy több napra erdei iskolába mennek. Tanári pályám során több alkalommal szerveztünk felső tagozatos diákjainknak erdei iskolai programokat. a legemlékezetesebb egy Tatán eltöltött egész hetes program volt, amit ráadásul az összes 5-7. osztálynak egyidőben szerveztünk. Egy nagyon jól felkészült oktató, természetvédő, biológus csapat fogadott minket, és szervezte a programokat. Mind a helyszín, mind az előadások, bemutatók, természetjárások minősége kiváló volt. Így visszanézve is azt mondhatom, hogy minden probléma és nehézség ellenére nagyon jól sikerült egy hetet töltöttünk ott. A gyerekek és a kollégáim is közelebb kerülhettek a természethez.

Mi az ami miatt a fent említett előadás mégis emlékezetes számomra?  A megközelítés. A horvát tanár kollégák nem kizárólag megismertetni akarják a természetet a gyerekekkel, nem csupán a természetvédelem fontosságát szeretnék megértetni velük, nem csak a diákok, szülők lehetőségeit mutatják be, amivel minden egyes ember tehet a természetvédelemért. Céljuk, és elsődleges céljuk a természet megszerettetése. Óvodás kortól fogadnak csoportokat, a kicsiket mesékkel próbálják “elvarázsolni”, bevezetve az erdő-mező rejtelmeibe, majd fokozatosan megismertetve az egyre idősebb gyerekekkel az egyébként gyönyörű Horvátországot. Ez a gondolat tette különlegessé az előadást. Az a megfogalmazásra kerülő, egyébként nyilvánvaló dolog, hogy a természetet szerető, megérteni igyekvő ember lehet valóban természet védő. Hiszen az életünk minden területén fontos az érzelmi kötődés. Azok az események, élmények maradandóak, melyekhez valamilyen érzelem társul. A természet szeretete azt gondolom fontos tényező a kérdést illetően.