Sziasztok!

A cím: kamásli. Hát igen, túrafelszerelés.  Akkor rögtön itt is a túrázás. Ez a téma?

A címválasztás sosem egyszerű. Mondjon valamit a tulajról. Mondjon valamit a várható témákról. Vagy épp ne? És persze feleljen meg a névadás szabályainak, és ami a lényeg !!! ne legyen még foglalt. Na erre ráment a blogindításom első órája.

Ez a kamásli kb. a 43. gondolatom volt, amit elfogadott a rendszer. Talán jobb is. Az előzőek lehet túl általánosak voltak. Amit először elfogadott a WP (WordPress), de aztán meggondolta magát az a DeatProof volt. Ki tudhatja miért? DeatProof, a több tucatra mérhető kedvenc filmjeim egyike. Tarantinó – a nagy varázsló.  Humorérzék nélkül, a paródiára, iróniára való fogékonyság nélkül egy lépést se. Nyugodtan hagyd ki! Nem fog tetszeni.

Aztán voltak a munkámmal kapcsolatos címötletek. De ezt most inkább nem.

Aztán a Galya-völgyet elfogadta, de azt elszúrtam egy rossz e-mail címmel. Na igen.

Maradt a kamásli. Egyébként ez fontos kérdés. Vele, vagy nélküle? Nélküle koszos leszel, vele esetleg befülled a vádlid. Minden helyzet kérdése. Mérlegelni kell. Körülmények, lehetőségek, mi van mellette, mi van ellene, és mindezek között mi magunk. Mi az ami fontos? Az élet nagy kérdései. A döntéseinkbe még szerepet kapnak a megérzéseink – már, ha hagyjuk. Váratlan meglátások, valami késztetés egy irányba. Lehet, hogy csak egész finoman jelez egy belső hang, amit figyelmen kívül is hagyhat a racionalitás. Vagy megtanulhatsz bízni benne.

Egy szó, mint száz, blogot indítottam. Nem igazán belső indíttatásból, hanem munka céllal, de úgy döntöttem, személyesre veszem.